Tejinárium

Mi jut eszünkbe manapság a farsang hallatán? Többnyire csupán az ötletes és tréfás jelmezek, amelyek ilyenkor magunkra öltünk, holott ez az időszak meglehetősen nagy múltra tekint vissza, mindamellett pedig rendkívül sokrétű. A hagyományos farsangolásoknak ugyanis elemi részét képezték többek között a hetedhét országra szóló lakomák és táncmulatságok, hogy a tréfákról ne is beszéljünk. A hazánkban középkor táján – feltehetően német behatás eredményeként – kialakult ünnep arculata drasztikus változásokon esett át az évszázadok során. Vajon miként ünnepelték elődeink?

A farsang időszaka január 6-ával, azaz vízkereszttel veszi kezdetét, és húsvétvasárnapot megelőző negyven napos böjt első napjáig, hamvazószerdáig tart. A hiedelmek szerint maguk a farsangi mulatságok mindazonáltal csupán az utolsó három napra, nevezetesen farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre szorítkoznak. Ezt az időszakot nevezzük farsang farkának: ez az önfeledt mulatozás és tréfálkozás időszaka. Ekkor kerültek elő az álarcok is, melyek mindenekelőtt a gonosz szellemek elűzésére voltak hivatottak, csakúgy, mint a boszorkánybábú égetések. Sok helyütt tüzes kerekeket görgetett maga előtt a tömeg, hogy így segítsék a gyenge fényű Napot. Farsang farkán a mezőgazdasági munkálatok szüneteltek, helyüket a felhőtlen mulatozás vette át.

A farsang utolsó napjáig, azaz húshagyókeddig gátlástalanul lehetett enni, lakomázni, azután ugyanis megkezdődött a húsvétig tartó böjtölés. Addig azonban mondhatni kötelező volt az evés-ivás, mulatozás, no meg persze a tréfálkozás. Minthogy a farsang egyebek közt a párválasztás és a házasságkötés egyik legjelesebb időszakának számított. A táncmulatságok idején volt például szokás, hogy a lányok bokrétát tűztek a kiszemelt legények kalapjára. Amelyik hölgy pedig már elérte a megfelelő kort, ám még mindig nem ment férjhez, azt zömében tréfásan figyelmeztették, hogy ideje párt választani. A „vénylányok” ajtaja elé sok esetben rönköt is raktak a legények, hogy a kigúnyolt nő reggel ne tudja kinyitni az ajtót: ezt „rönkhúzásnak” is nevezték.

A különös népszokásokhoz különös hiedelmek is társultak. Mint a legtöbb jeles ünnepen, úgy farsangkor is jelentős szerepet játszottak a rendhagyó jövendölések, gonosz űzések és termésvarázslások. Néhány településen a mai napig ilyenkor vetnek mákot, hogy ne legyen férges; Doroszlón pedig azért nem lehetett mosni ezekben a napokban, mert különben felszaporodnak a bolhák.

Bár nem tudhatjuk, pontosan miket is ehettek őseink annak idején farsangkor, egy-két étkezési szokás mindmáig fennmaradt. A legtöbb esetben tyúkhúslevest és töltött káposztát főznek farsangvasárnapra és húshagyókeddre, de a ciberleves, a kocsonya, a burgonya és a farsangi fánk is épp olyan elterjedt ételek.

Teljen a farsangja a hagyományok jegyében, vagy éppen napjaink szertartásai szerint – teljesen mindegy. Ami számít, hogy mindenekelőtt jól érezze magát. Kellemes farsangot kívánunk!